NÉPSZERŰ KÖNYVEK

Néhány szó jelentése...

Varga Csaba: 

Néhány szó jelentése a betegség, a baj és az orvoslás témaköréből 
Megjelent a Magyar Orvosi Nyelv című folyóirat 
2010. X. évfolyam 1. számában, Régi orvosi kisszótár címmel..

ÁPOL érteménye: segít, támogat valakit, segítségére, hasznára van valakinek. A szó eredetileg felkarol, átkarol jelentésű volt, amit igazol az, hogy a székelyeknél csókol, ölel jelentésű.
   Ógörögben az ápol szó:
      ópheléo(l) [ώφελέω] = mai kiejtéssel ápol: segít, használ, hasznára válik vkinek.

ÁPORODOTT gyöke ÁP, valójában ZÁP, csak a szókezdő mássalhangzó itt kiesett (záp/áp), amit igazol, hogy régibb tájszólásban: ápul = zápul, áptojás = záptojás. Záp sz-szel ejtve és i előhanggal is használatos, lásd ISZAP. Iszap / záp / áp jelentése: büdös, rothadt szagú. A záp szót régen sz-szel ejtették: szep, ebből a SZEPSZIS (= mai kiejtéssel zápzás, úgy képzett, mint végzés, de a zápzás szót már úgy mondjuk, hogy zápulás, s e szó eredetileg bizonyára zápozás kiejtésű volt, s csak z>l kiejtési változás történt).

BAJ és bal ugyanaz a szó (l > j különbözettel, mint jány > lány, s pl. bal kéz: baj kéz, azaz bajt hozó, bajcsináló, vagyis ügyetlen kéz). A baj az ógörög kori jellegzetes kiejtéssel (b = p): pai [παι]. E régi pai, paj kiejtés is megvan még, így ejtjük a pajkos (azaz baj-k-os, vagyis bajt okozó), pajtás szavakat. Az ógörög korban is e szógyökkel nevezték meg a gyereket, mert hogy: bajcsináló, de e pai (baj) szóból a pajzánkodás, pajzán szó is. 
   Ógörög:
      paidiká [παιδικά] = mai kiejtéssel pajtika: fiúkedvese vkinek, kedvenc
      paidikósz [παιδικός] = mai kiejtéssel pajtikás: gyermeki, gyerekes, játékos,
    paidiszké [παιδισκη] = mai kiejtéssel pajtácska, pajtáska (ugyanis a régi -iszka, iszké mai kiejtéssel -icska, -ocska, mint pl. tal-icska, azaz tol-icska, mert hogy tologatjuk)
    paio(l) [παιω] = mai kiejtéssel 1) bajol („ellátja a baját”), azaz üt, megüt, csapkod, 2) ugyanez a fennmaradt régi kiejtéssel: páhol. A BAJ gyök származékai: bajlódik, bajos, bajvívó, ellátja a baját stb. Lásd VAJUDIK, BAJÁN. Magyarból származik a szláv boj, voj (= baj) szó.

BAJÁN az ORVOS másik, igen régi megnevezése. BAJÁN szó elején a BAJ gyök áll. BAJÁN jelentése: aki legyőzi a bajt, aki diadalmaskodik a baj fölött. Így lehet a baján szó az orvos megnevezése és egyben avar királyunk (Baján) neve is (Baja városa is az ő nevét őrzi). E szóból a bajnok (tulajdonképpen bajánok) szó. Baján összevont alakja: bán (mint tisztség), jelentése: aki bánik, bajlódik, azaz irányít valamit.
   Ógörög korban (a b-t még p-nek ejtve):
      paián [παιαν] = mai kiejtéssel baján: orvos, Paián mai kiejtéssel Baján: az istenek orvosa.
   paióniosz [παιωνιος] = mai kiejtéssel bajános, bajányos: gyógyító, gyógyerejű.

BETEG gyöke bet, régi kiejtéssel beth, peth, path. 1) Path > pat kiejtést őrzi a patika szó. 2) Path, beth, path bád bágy kiejtésű is lett, ebből a bágyad (régi bádjad) szó, ami azonos a biggyed szóval. A peth > petyh kiejési változat is megvan még: petyhüd, petyhüdt. Az azonosságot még kiérezzük, ha egymás után felidézzük a pittyed, petyhüd, biggyed és a bágyad szavakat: könnyű észrevenni, hogy ugyanazt jelentik. Tehát aki „patetikusan” mond valamit, az bágyadtan mondja. Érdekes még, hogy e bád, bágy (mint bágyad) szóval azonos az angol bed = ágy szó, továbbá maga az ágy szó is ez, csak a mai magyar nyelvterületen kiesett a szó elején álló b mássalhangzó (mint bámul-ámul, bomol-omol szavak esetében is.)
A path, bet alapszó jelentése: baj, amiből többszöri áttétellel jöhetett létre a beteg, bágyad stb. jelentés. Ezt sejtetik az alábbi ógörög szavak:
      páthé [πάθη] = mai kiejtéssel baje, azaz baj: szenvedés, elviselt sors
   páthosz [πάθος] = mai kiejtéssel bajosz, azaz baj (bajosz-szal azonos jelentésű a bajlódás): betegség, szenvedés, áttételesen külső hatás, benyomás, szenvedély stb.

FÁJ is igen régi szavunk. Nyelvünk ógörögnek nevezett nyelvjárásában pheü [φεϋ] kiejtésű volt, ma ugyanez ü > j módosulattal: fáj (Ugyanis ph leggyakrabban f lett). E szó eredeti alakja tulajdonképpen: jaj, juj, az ógörögben joj [ioi], ami meg is adja a fáj szó valódi jelentését: jaj.

GÁZ lásd: GŐZ

GENY, GENNY Fehéres, sárgás sűrű folyadék. Geny a keny, ken (mint kenyődő, kenődő, kence) szó zöngésen ejtett változata, ugyanis a genny kenődő valami. E szó áll a ganaj, ganyé, a régies kettős magánhangzóval: guano szóban is. Érdekes, hogy már nem érezzük tudatosan a genny és a ganyé szóazonosságot, de mégis egyenértékűen használjuk: „ganyé ember” = „genny alak” („genyó”). Lásd: KENŐCS. A Czuczor-Fogarasi értelmező szótárban ez áll a geny, keny szóról: „Mindkettőnek eredeti gyöke pedig a szétömlést, olvadást jelentő en v. eny, mely megvan az enged, enyik, enyek, enyekes, enyészik, enyv szók gyökeiben s a k itt is mint több más szókban előlehellet (előhang). Értelme: valamit bizonyos híg, ragadós anyaggal dörzsöl, mázol, hogy nyirkossá, puhává, fényessé tegye, vagy szépítse, vagy enyhítse, gyógyítsa stb.

GÉZ másként kifejezve: fátyolszövet. GÉZ áttetszőt, gomolygót, áttetszőt, finom eloszlást jelentó. GÉZ azonos az angol gauze szóval. Bővebben lásd a GŐZ szónál.

GŐZ, GÁZ gyöke az ősi magyar, valamiképp görbére hajlást jelentő go gyök, miből pl. a gomoly, gomolyag, gombolyag, göndör, göb, gubanc stb. szavak. Go gyök tovább képezve: a go-oz (mint sor-oz) > gőz, értsd: gomolyog, általában nedv, pára, köd, s kissé áttételes jelentéssel ez a gáz szó is. Pusztán az áttetszőség miatt (fátyolszövet) jelenti ez a szó a GÉZ-t is. Go-oz magas hangrendben ge-iz, ebből pedig a geizir > gejzir szó, mely tehát mai kiejtéssel „gőzer” lenne. A GŐZ nagyon régi szó, a Czuczor-Fogarasi értelmező szótárban ez áll róla: „Rokonokul tekinthetők a német Gas, Gäscht, gischen, Gischt, Geist, svéd gåst, gaesning (forrás, pezsgés), angol yest, yeast, ghost, izland geys, geysi, geysan (hevesség) ... stb.”

GYÓGY lásd GYÓGYÍT

GYÓGYÁSZ lásd GYÓGYÍT

GYÓGYÍT gyöke gyó, ami azonos a JÓ szóval. A székelyeknél például „gyól megjárta” = „jól megjárta”. JÓ a régies kettős magánhangzóval: jou, ez képezve: jou-ít (jó-ít), ám mára a jou u hangja v-vé, vagy j-vé is vált. 1) u > j esetében jo-j-ít, amiből j > gy hangmódosulással: gyógyít, 2) u > v esetében jo-v-it, azaz javít. Tehát gyógyít és javít ugyanaz a szó, kétféle kiejtéssel.

A GYÓGY szó így, gy-s kiejtéssel nem lehet régi, ugyanis az ógörög korban csakis i, j kiejtéssel található meg (maga a j hang is újkori fejlemény, az i hangból „mássalhangzósodott”, pl. io > jó):
      iászisz [ϊάσις] = mai kiejtéssel józás: gyógyítás, gyógyulás. (Másként a jó = jav egyenlőség alapján JAV-azás: jóvá tevés lenne, ugyanis az ógörög kori -oszisz mai kiejtéssel: -ozás, -ezés, -özés):
      iátész [ϊάτής] = mai kiejtéssel jótész (jót-ész): orvosiátér [ϊάτήρ], 
      iátór [ϊάτωρ] = mai kiejtéssel jótér, vagy jótor (mint pl. futár): orvos.
     iátosz [ϊάτός] = mai kiejtéssel jótos lenne: gyógyítható (jótos v-vel javítos lenne). A jó jelentése a kínai nyelvben: gyógyszer, gyógynövény, a héberben ugyancsak gyógyszer.

GYÓGY gyód kiejtéssel helynevekben is előfordul, gyógyvizet, gyógyforrást jelezve: Gyód, Gyüd s egykoron talán Göd is gyógyvízéről, gyógyvíz forrásáról kapta nevét.

GYÓGYÍTÓ eredeti kiejtéssel: jou-ít-ó, azaz javító. Lásd GYÓGYÍT

GYÓGYSZER összetett szó: gyógy + szer. Gyógy jelentését lásd a GYÓGYÍT címszónál. A szer jelentése: vagyon, portéka, mint például, fűszer, ócska szerek.

GYÓGYUL a „jóul” szó kiejtési változata, azonos a javul szóval. Alakulása: jou-ol > joj-ul > gyógyul, a jou-ol u-v módosulattal pedig javul kiejtésűvé vált. Bővebben lásd a GYÓGYÍT címszónál.

HALÁL, alapszava: hal, eredetileg hul, mely a hull szóval azonos: az l kettőzése csak nyomatékosítás, lásd HULLA. Aki meghal = elhull. Halni = hullni. Világlátásunk szerint csak az ember hal meg, az állatok döglenek, vesznek, esetleg elpusztulnak. Egyetlenegy kivétel van, a méhek. Őrájuk ugyanis régen csakis azt mondtuk, hogy meghalnak. Magyarázata az egyiptomi, vagy az előtti időkben rejlik. Mint ahogyan a méh szó kettős értelme is.

HALANDÓ eredeti alakja: hullandó, értsd: ami majd elhullik, azaz meghal. A gyök: hal = hull, lásd HALÁL. (Az -andó, -endő régi magyar képző, s a jövőben bekövetkező eseményre mutat: pl. hozandó, megírandó.)

HALOTT valójában: hullott. Értsd: aki elhullt. Lásd HALÁL, HULLA.

HALOVÁNY eredetileg halou-ány. Az u hangból v lett: halv-ány. A halott fehéres színéről. Lásd HALÁL.

HULLA hull, ami elhullt, Lásd HALÁL.

ÍR gyógykenőcs. A szó valójában zsír, csak a szókezdő zs kiesett (mint pl. a bámul-ámul szó esetében is).

ISZAP a záp szó i előhanggal ejve. Lásd az ÁPORODOTT és a ZÁP szavaknál.

JAV v nélkül: lásd JÓ

JAVAS gyöke: JÓ, ebből v-vel: jav. Javas: gyógyító asszony vagy férfi. JAVAS v nélkül: jós (jó-os), eredetileg JÓSZ (jó-osz, jó-asz), mely szó már csak a jószág (jószág) szóban él. JAVAS tehát nem tévesztendő össze az azonos hangzású jóssal, jósolóval, e szavak gyöke ugyanis jő, jöv, mint jövő, jövendő, jövendölő: a jós jövendőt mond.

JAVÍT jelentése: jóvá tesz, megjavít. Lásd GYÓGYÍT.

JÓ régiesen: jau, ebből: jav; ógörög iá [ϊά] = eü [έύ] = jó (i = j). Jó gy-vel: gyó, lásd GYÓGYÍT.

JÓS gyöke nem JÓ, hanem: JŐ, miből: jövős, jövendölő. Lásd a JAVAS címszót is.

JÓSZ (jó-asz) így önállóan már nem használatos. Gyöke JÓ = JOU = JAV. A JÓ szó bővítménye jó-osz > jósz, ez tovább bővítve: jószág. Érteménye: javak, jó dolgok. JÓSZ azonos az ógörög 
       éüsz [έύς] = mai kiejtéssel jósz: javak, jó dolgok szóval.

KENŐCS gyöke ken, keny, mely zöngésen ejtve azonos a GENY szóval, lásd ott.

MEDDŐ eredeti jelentése „metszett”. A szó gyöke: met, mint pl. met-él. A MEDD d hangja tehát eredetileg t volt, ehhez jött két t: met-ett (értsd: metsz-ett), s ebből lett összevonással METT > MEDD, s ebből MEDDŐ. A hím és a nőstény is lehet meddő. Czuczor-Fogarasi értelmező szótárban ez áll: „Minthogy pedig mind a hím, ha heréjét kimetszik, mind a nőstény, ha görgőjét kiveszik, faját szaporítani megszün, s terméketlenné leszen: innen jelent átv. értelemben terméketlent.” Lásd még a METSZ címszónál.

METÉL lásd METSZ

METSZ alapszava: met, bővebben lásd a MEDDŐ szónál leírtakat. szóvégi -sz csak az újabb korban jelent meg a METSZ szóban. Metszd régen: medd vagy metd; metszeni régen: metni kiejtésű volt. ~ szóból: metél, metélés, megmetélni (pl. a szőlőtőkét). Ugyanez a met szó található a „latin meto (aratok, metszek), szanszkrit masz, arab maza, franczia massacrer, és német metzeln, Metzger, Messer stb. szavakban.

ORVOS alapszava: ÍR (értsd: kenőcs). Ír régiesen íru, írv (mint hamu – hamv, nedü – nedv), s ebből -os, -osz toldalékkal iruos, iruosz. Ez kiejtésben ketté vált:
   1) íres
   2) írvos, mai kiejtéssel: orvos. Orvos tehát kenőcsös ember, az, aki keneget. A gyógyító ember másik, régi neve: BAJÁN, lásd ott.

SÉRV gyöke: sér, miből a sérült, sérülés szó is. Sér régi kiejtéssel: seru, s az u-ból v lett (mint hamu - hamv), így keletkezett a sérv szó. Eredetileg mindenféle sérülést, sebet jelentett. Ebből áttételesen fájdalmat is jelentett. – Mid sér? – kérdezik a székelyek, azaz: – Mid fáj?

SÍR E szó eredetileg -osz, -asz végű volt (mint például a kopasz, panasz, dugasz), csak ez a végződés mára lekopott. A szó eredeti, teljes jelentése az ógörög korban még világos volt:
    Ógörög:
         szirósz [σιρός] = gabona elraktározására szolgáló verem.

SZEPSZIS mai kiejtéssel: zápzás. Részletesen lásd ÁPORODOTT, valamint a ZÁP címszónál. A szó szerkezete: szep-sz-is. Szep gyök kiejtési változatai záp, áp (mint áporodott).

SZIKE alapszava: szeg. SZIKE a szegő szó kiejtési módosulata, azaz késféle szerszámot jelent. Ugyanez a gyök áll, és ugyancsak k-val ejtve a szekerce és a szakóca (értsd: szegőce) szóban is. Egyezik vele a mongol szüke, mandsu: szoukhe.

VAJUDÁS eredetileg b-vel: bajódás, l díszítő hanggal: bajlódás, lásd még VAJUDIK.

VAJUDIK = eredetileg: bajódik, l vendéghanggal: bajlódik, tájszólásban vajlódik. A baj gyökből másként képezve: bajmolódik.

ZÁP jelentése: büdös, romlott, teljesen azonos vele az ógörög szép [σηπ] = rothadás, felbomlás jelentésű szó. Záp i előhanggal: iszap, z előhang nélkül: ÁP, mint ÁPORODOTT. Záp régi, szelyp kiejtéssel SZEP, miből sz utóhanggal szepsz (mint nyug – nyugsz, fek – feksz), ebből pedig a szepszis szó.
   Ógörög: 
     szépo(l) [σηπω] = mai kiejtéssel 1) zápol: rothaszt, rothadásnak indít, 2) zápul: elrothad, bomlásnak indul
      széptikósz[σηπτιός] = mai kiejtéssel záptikás: rothadást, felbomlást okozó.
      széptósz [σηπτός] = mai kiejtéssel záptos: elrohadt, felbomlott.
   Latin 
    seps (szepsz), mai kiejtéssel zápsz: egy apró gyíkfajta, melynek csípése állítólag rothadó sebet okoz.

*
A gyógyító ember megnevezései tehát az utóbbi 4-5000 évben:
ORVOS, ÍRES, BAJÁN, GYÓGYÁSZ, JÓTÉSZ.

***