Horthy László, dr.: MONTE GRAPPÁTÓL A TENGERIG - OLASZ FRONT, ALBÁNIAI FOGOLYTÁBOR

DR. HORTHY LÁSZLÓ: MONTE GRAPPÁTÓL A TENGERIG - OLASZ FRONT, ALBÁNIAI FOGOLYTÁBOR

Izgalmas I.világháborús hadinapló, az iskolapadból egyenesen az olasz harctérre kerülő, Balassagyarmatról származó fiatalember tollából, aki élete
alkonyán elkerülhetetlen szükségnek érezte az utókorra hagyni front-élményeit.

„Mire a falevelek lehullanak, a fiúk hazatérnek.” – mondta a bölcs császár.
Ezekben a napokban töltötte be 15. életévét egy magas szőke fiú, a mainál kétszer nagyobb Nógrád vármegye egykori székhelyén, Balassagyarmaton. Egész nap nézegette a menetelő katonákat, akik a Monarchia színes egyenruháiban különböző nyelven vígan énekeltek és reménykedtek. Apja soha katona nem volt, politikával nem foglalkozó négy gyermekes vármegyei tisztviselő ekkor mondta a legidősebb gyermekének, a magas szőke fiúnak: „még Téged is el fognak vinni.”
Idézet Horthy Ákos, a szerző fiának utószavából.

"Front-élmények, hadifogoly-kalandok, háborús történetek – az első nagy világégés centenáriumi éveiben megjelenő naplók, memoárok, autobiografikus beszámolók sorában üde színfoltot jelent a Balassagyarmatról származó dr. Horthy László kötete: lazán összefüggő – gyakran évtizedekkel a történtek után, meglepő pontossággal és hitelességgel felidézett – históriák füzérét tartjuk a kezünkben, a harctér, az olasz fogság, a katonaélet ünnepeinek és hétköznapjainak megannyi apró, egyszerű, de gyakran igen érdekes és plasztikus, nagyon is valóságízű szeletkéjét, - tisztekkel-altisztekkel és bakákkal, olaszokkal, magyarokkal, a Monarchia nemzetiségeivel és legfőképpen: a háború sok-sok vázlatával, rajzolatával, olykor még freskószerű ábrázolatjával is. Az ember pedig mindig ott áll, kényszerűen és figyelve, a történések középpontjában, odavetetten és sokadmagával is magányosan."                                                                                                                      Domonkos László

"Igen, ez a háború, ez a fogság, ez a hazától, a szeretteinktől való kényszerű, erőszakos, állandó életveszéllyel megterhelt távollét, a halálba vagy legalábbis a halálközeliségbe tett Nagy Kirándulás. Szerzőnk 1921-ben éppúgy emlékezett és emlékeztethetett, mint 1957-ben vagy 1964-ben. Elénk vetítve, kibeszélve és megörökítve, amit átélt - nem önként, de rengeteg szenvedés, megpróbáltatás, gyötrelem tanújaként-részeseként. Hogy őt magát idézzük: „de hát így akarta a sors.”              Idézet Domonkos László Előszavából 
 

Az olasz Monte Grappa hegy (1775 m) tetején épült hősi emlékmű (osszárium) az 1918-ban e vidéken elesett több tízezer olasz és osztrák-magyar katona tiszteletére állít emléket.