Varga Csaba: AZ ŐSI ÍRÁS KÖNYVE

A borító hátoldaláról:

    A JEL JEL JEL című könyvemben bemutattam az ős-ABC mindmáig tartó 35.000 éves útját. E könyvemben pedig – melyet az olvasó most kezében tart – azt mutatom be, miként is írtak az emberek e végtelenül ősi ABC betűivel, mióta világ a világ. 
    Ám koránt sem kell tartani attól, hogy távoli, isme-retlen vizekre hajózunk. Hiszen már az első elemiben is 35.000 éves jeleket – a harmadára zsugorodott, s jobbról balra átfordított ős-ABC betűuit körmölgetjük, amikor a NAGYBETŰINKET tanuljuk. Mi több, ma is aszerint írunk e betűkkel, ahogyan azt legalább 35.000 évvel ezelőtt valakik kitalálták. A változás csupán annyi, hogy az ehhez az ABC-hez tartozó négyféle ősi írásmód közül ma már csak egyetlenegyet tanulunk meg – a legegyszerűbbet. E könyvben tehát a további három varázslatos, s fokozatosan egyre mélyülő szellemiségű írásmóddal ismerkedhetünk meg. Persze nem csak olvashatunk róluk, hanem néhol gyakorolhatjuk is őket a feladatok segítségével, mint egy tankönyvben – ha úgy hozza a kedvünk.
    Ez a könyv tehát nem csak művelődéstörténeti kalandregény, hanem tanulásra is és tanításra is egyaránt alkalmas.
    Összegezve: nem egy-két ezer, hanem több tízezer éves időutazásra indulunk akkor, amikor olvasni kezdjük „Az ősi írás könyvét“. Rég meghalt, távoli ősök szólnak belőle hozzánk – s ígérem, könnyedén meg is értjük a szavukat.

Fülszöveg:

    Csak hisszük, hogy „fonetikusan“ írunk. Ugyanis nem a fülünk után „megyünk“ írás közben, hanem a „helyesírási szótár“ szigorú előírásait követjük. S a szabály bizony sok-szor eltér a valóságos hangzástól. Példák az írott és ejtett szó jelentős eltéréseire: egyke-etyke, főztje-fősztye, jégkár-jékkár, itthon-ithon, fáradtság-fárattság, tűzszerész-tüsszerész, egy-eggy, élősdi-élőzsdi, aztán-asztán, égtáj-éktáj, egészség-egésség, község-kösség érettség-éreccség, kisgyerek-kizsgyerek stb. 
    Tehát nem hogy fonetikusan írunk, hanem épp ellenkezoleg: az a diák, aki tisztán fonetikusan ír, biztosan elégtelent kap dolgozatának helyesírására.
    S mit tegyen az a palóc, aki a „rózsalevél“ szót így mondja: „raúzsalevíl“?
    Ezért nehéz megtanulni a „helyesírás“ szabályait. Csakhogy a szabályok is folyton változnak...
    E könyv segíti megérteni többek között azt is, hogy miért tűnnek olyan furcsának a többszáz éves írások. Nem a beszéd változott, hanem a helyesírási szokások módosultak, mi több magát az ABC-t is átrendezik időnként, egyes jelekhez tartozó hangokat megcse-rélve, vagy a feladatát vesztett betűkhöz más hangot rendelve.
    Az ABC maga azonban, mint rajzsorozat, 35.000 éve már biztosan él és lélekzik.
    Bennünk.